Hazatérés

Ahogy ereszkedett, a világító pontok lassan kezdtek összefolyni, felhőkarcolókká és az őket övező üres utcákká álltak össze a sötét éjszakában. A legerősebb fény felé kormányozta magát, egy erős reflektorokkal megvilágított zöld háztető felé. Ahogy közeledett az épülethez, különböző fehér csíkok rajzolódtak ki a fűvel borított sima tetőn, melyen huszonkét sötétebb pötty vált láthatóvá. Egy-egy a két oldalt elhelyezett hálók előtt, a többi pedig folyamatos mozgásban középtájt. Egyre gyorsabban közeledett a pályához, most már a mezek színeit és az eddig értelmetlennek látszó mozgást meghatározó labdát is látta. Az ejtőernyőt öt méter magasságban csatolta le és hagyta az épület mellett továbbzuhanni a kétszáz emelettel lejjebb fekvő úttest felé. Ő maga a pálya szélén landolt.

A football pálya a teljes tetőt betöltötte, nem volt nézőtere, de még egy korlát sem vette körül a játékosokat. Tiszta időben – amilyen most is volt – körbenézve jó kilátás nyílt az egész városra, a magasan a többi épület főlé tornyosuló felhőkarcolóról, de ő nem nézett körbe. Ő a meccset nézte.

Az egyetlen néző feltűnése és érkezésének furcsa körülményei sem zavarták meg a mérkőzést, sőt mikor a verbális kommunikáció hasztalan kísérlete után besétált a pályára, a meccs akkor is úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Végül a többi játékost elkerülve az egyik kapushoz ment. Miután a beszédét látszólag ő sem érzékelte, megérintette. Illetve meg akarta érinteni, de keze nem állt meg a kapus vállánál, hanem átnyúlt rajta, mintha ott sem lenne. Végül a kapufa  fehérre festett, hideg fémének érintésekor realizálta a helyzetet. Hologrammok.

Nem törte magát, hogy kiderítse ki és miért vetít ki egy mérkőzést, amit senki sem néz. Helyette beállt a kapuba és igyekezett követni a hologramm mozdulatait. Ő is követte a labdát testével, legugolt, hogy megfogja a felé guruló labdát, nekifutott és elvégezte a kirugást, ugrott és éppenhogy elérte a jól célzott lövést. Játszani akart, részese lenni valaminek, amiben nincsen egyedül; az elmúlt kétezer évben nem látott sem embert, sem robotot.

Alig több, mint egy óra múlva a mérkőzés véget ért. A vetítő és a reflektorok kikapcsoltak, a robot pedig egyedül maradt az üres városban.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s