Arany középút

A nem túl szakmaira sikerült szakmai bevezető után következzen a személyes, amely várhatóan nem lesz túl személyes.

Még pár hónapig napközben a középiskolások monoton életét élem, azaz két lyukasóra között csocsózok. Mielőtt felvázolná a kedves olvasó az unatkozó iskolakerülő képét, elárulom, hogy 3 előrehozott 90% feletti érettségi mellett valóban nincs sok órám, azonban csocsózni sincs sok időm, hiszen valamikor a programozó énemnek is érvényesülnie kell.

Szóval miután megírtam a házi feladatot, illetve dehogy… házi az nincs. Szóval miután haza jutok, jöhet a programozás. Mivel tanárok és diákok között, úgymond iskolai légkörben töltöm mindennapjaimat, a művészethez szükséges ihletet is innen nyerem. Programozóként egy izgalmas és jövőbe mutató oktatási szoftveren dolgozom, amelyet már néhány tanár és majdnem 100 diák tesztel az iskolámban. A későbbiekben sok más mellett erről a rendszerről is fogok írni.

Most, hogy bemutattam hogyan telik egy napon, pár szót magamról. Egyenlőre diák vagyok, úgyhogy kezdem ezzel. Mióta iskolába járok (ergo 12 éve) a matek a kedvenc tantárgyam és tanórám (nem a kettő nem ugyanaz). Mindig is emelt óraszámban tanultam a matematikát: plusz matek, matek fakultáció, érettségi előkészítő, illetve a matek tanárom által hozzáadott rengeteg extra matek óra. A második kedvenc tanórám a biológia. Alapvetően sosem voltam jó biológiából, mivel az agyon és a DNS-en kívül nem sok minden érdekel. Viszont két biológia tanárból kettő zseniális volt (van), ezért magukat a tanórákat mindig élvezem. Mellesleg a jelenlegi biológia tanárom az egyik leglelkesebb tesztelője a fentebb említett oktatási rendszernek. A második kedvenc tantárgyam viszont a filozófia. Ezt csak idén kezdtük tanulni és sajnos nem épp úgy és annyit, ahogyan és amennyit kellene, így magukat a tanórákat annyira nem kedvelem, de maga a tantárgy a világ legizgalmasabb dolga (persze csak a Pitagorasz-tétel és a deriválás után… ja, de Pitagorasz is filozófus volt). Egyszer talán a filozófiáról is írok, ki tudja.

Szóval az arany középút… vajon megtalálom? Fene se tudja, de ahogy Steve Jobs mondaná “The journey is the reward.”.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s